Sziasztok!
Kinek mi a munka? Kényszer, keserves szükséglet, kötelező rossz, kellemes időtöltés, esetleg szórakozás? Gondolom az utóbbit kevesebben tudjuk elmondani a sajátunkról, de azon elgondolkodtunk-e, hogy miért is van ez?
Lássuk csak hol került be az első hiba a rendszerbe: beíratnak az iskolába valahova, valamilyenbe, hogy majd okosságokat tanulj meg, a szülő boldog, hogy sikerült kiválasztani a szerinte legmegfelelőbb intézményt, ahol majd tanulhatsz, kibontakozhatsz.
Sokak már itt, a legelején rájönnek arra, hogy a pedagógusokat nem arra képzik, hogy az egyéni fejlődéseket, érdeklődéseket nyomonkövessék és azt fejlesszék, hanem arra, hogy a tanterv szerinti anyagot átadják, lehetőleg kellő hatékonysággal. A szülő a tanárt okolja a várt haladás elmaradása miatt, a tanár a szülőtől nem látja a kellő támogatást,- az eredmény viszont bármelyik irányból is megközelítve ugyanaz, a gyermeket nem az életre készítjük fel.
Jobb esetben a gyerek tanul, nem lázad, az elvárásoknak megpróbál megfelelni, és miután jó eredménnyel befejezi tanulmányait, megszerzi első diplomáját vagy kitanul egy szakmát, megpróbál kilépni a nagybetűs életbe.
Ekkor döbben rá a szülő is és a gyerek is, hogy az áldozatok, melyeket eddig meghoztak nagyon keveset érnek, szinte hiábavaló volt minden…
A fiatal rádöbben nagyon hamar arra, hogy elhelyezkedni, egy pozíciót megszerezni csak kapcsolati tőkéből lehet, minél inkább belelát ebbe a világba, ráeszmél, hogy a tudás nincs egyenes arányban a betöltött pozíciók fontosságával.
Lássuk csak mit látunk magunk körül munka terén…
A további részekben tekintsünk bele egyes területekbe és az ott létező viszonyokra!
Zizita
Kommentek