Munka 5

Sziasztok,

Picit sajátos a mai bejelentkezésem. A munka kapcsán az jutott eszembe, hogy mennyire gyakori a munkahelyeken az ajándékozás. Most, így karácsony kapcsán, hogy ez mennyire aktuális, nem tudom… Tapasztalataim alapján nem a cég nagysága, vagy nyereségessége határozza meg, hogy ki ad, és ki nem ad az alkalmazottainak év végi bónuszt, vagy ajándékot, ahogyan az ajándék nagyságát sem… Nagyon emberinek tartom, ha igenis mindenki kap valamit, és megköszönik az éves munkáját. Miért van az, hogy ezt mégsem így látják sokan?

Miért van az sok helyen, hogy az emberek nem ajándékoznak, nem tudnak ajándékozni? Kollégák együtt dolgoznak évekig, de azt sem tudják, hogy a másiknak mikor van a születésnapja, nemhogy meglepjék egymást egy kis kedvességgel?

Miért van az a gyerekeknél is az, hogy amikor találkoznak egymással, nem veszik észre egymáson a változást, nem kíváncsiak a másik élményeire, arra, hogy mit gondolnak bizonyos dolgokról?

Valóban ki okolható a kialakult érzéketlenség, érdektelenség kialakulása miatt? Sajnos be kell vallanom, hogy egyértelműen mi. Folyamatos rohanásunk mellett nincs időnk észrevenni egymást, nem ismerjük a mellettünk felnövő gyermekeinket, és sajnos, mivel ők másolnak bennünket, ezt a mintát viszik tovább, és ami a legrosszabb, nekik ez már természetes, nem is tűnődnek rajta, hogy jó-e…

Talán ez az év adott elegendő időt a megnyugvásba, az énidőre, és talán sikerült egy picit mérlegelni, felismerni az igazán fontos dolgokat, felmérni, hogy ebben az időszakban mi is hiányzott igazán, és talán változtatni is tudunk elsősorban magunkon, igényeinken…